A TALÁLMÁNY TÖRTÉNETE
Műszaki emberként tisztán elméleti úton valószínűnek látta, hogy az izmok egyenáram hatására történő ellazítása révén a fájdalom csökkenthető, illetve megszüntethető.
Olyan eszközt próbált előállítani, amely a bőr felületével érintkezve gyenge egyenáramot kelt. Váratlanul kipattant az ötlet: a ragtapasz alatt veríték keletkezik, az adja az elektrolitot, a ragtapasz belső felületén pedig bizonyos ásványi anyag szemcséi képezik az elektródákat.
Az így létrejövő rendkívül gyenge egyenáram eljut a bőrön át a szövetekbe, s főképp a jól vezető idegpályákon messzire eljut.
A Motto tapaszt Mallász Ottó elektromérnök találta fel a 80-as évek elején. Mérnökként ismerte az elektromos áram hatását az emberi szervezetre, ez adta az ötletet a kísérletezéshez.
Már több újítása és találmánya volt, ezért jártas volt a szabadalmi eljárásban és 25 országban szabadalmaztatta a találmányát. Az akkoriban alakult Innovációs Alappal kötött finanszírozási szerződést a találmány értékesítésére, a szükséges vizsgálatok elvégzésére és tárgyalásokat kezdett a tapasz gyártása ügyében a Biogal gyógyszergyárral.
Az orvosi vizsgálatok több klinikán folytak és kiváló hatást mutattak ki. Toxikológiai vizsgálatot is végeztek, ami bebizonyította a tapasz ártalmatlan voltát.
Több országban mutatkozott érdeklődés a licenc megvásárlására és forgalmazásra. Később a Biogal-lal a gyártásra vonatkozó tárgyalások kudarcba fulladtak, ezért a feltaláló családi segítséggel maga gyártotta és forgalmazta a Motto tapaszt. Később a befolyt licencdíjakból visszafizette az Innovációs Alapnak a kölcsönt és megalapította a Motto-Elektro Kft-t. Azóta ez a családi vállalkozás gyártja és forgalmazza a Motto tapaszt itthon és külföldön is.
A feltaláló 1998-ban meghalt, de sokan hálával gondolnak rá ma is az egyszerűen alkalmazható és hatékony, gyógyszert nem tartalmazó fájdalomcsillapító tapasz használata közben.
Mallász Ottó
(1921-1998)
A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomát 1944-ben. Villamosfenntartási főmérnök volt 24 éven át a Ganz-MÁVAG-ban.
Később a Transelektro Külkereskedelmi Vállalatnál és az Energiagazdálkodási Intézetnél dolgozott. Részt vett a Barátság csővezeték építésében. Közben 15 évig elektromos munkavédelmet oktatott a volt Kohó- és Gépipari Minisztériumban.
Díjak
A találmány 1992-ben a brüsszeli EUREKA Találmányi Világkiállításon aranyérmet nyert.
1993-ban bronzérmet kapott a nürnbergi IENA Nemzetközi Találmányi Kiállításon.